Alapok
Macska név: Arakneh
Angyal/Démon név: Huictiigaras - Álmatlanságot okozhat, ezt többnyire rémálmokkal éri el. Klepoth ellentéte
Nem: Nőstény
Oldal: Rossz

Egyéb:
Tulajdonságok: Kárörvendő, arrogáns nőstény, ezzel szemben nagyon kecses és megnyerő tud lenni. Úgy tartja, hogy ő mindig is gonosz volt. Előszeretettel játszadozik másokkal, olykor csak mókázik, máskor élet-halál harcról is szó lehet. Önfejű és nehezen irányítható, nem sűrűn fogad szót másoknak. Jobban szereti a magányt, mint a társaságot, olyankor azt tesz, amit akar, mert nem kell senkinek megfelelnie - na nem mintha erre bármikor is érezne késztetést. Kegyetlen és szadista jellem, emellé pedig nem kis ravaszság is társul, így nehéz ellenféllé nőheti ki magát. Azonban könnyen elbízza magát, és ha ezt valaki képes kihasználni, akkor nem lehetetlen a vereség rá nézve sem. Hirtelen szokta elönteni a harag, de többnyire sikerül megőriznie a hidegvérét. Csipkelődő, gunyoros, nem ismeri a tisztességes játék fogalmát. Egoisztának nem mondanám, bár nagy ritkán kicsúszik a száján pár öndicsérő szó... Hajlik akár az árulás felé is, ha érdekei úgy tartják, jobb szemmel tartani. Hatalommániás, önző és bármire képes, csak hogy nyerjen. Ebből kifolyólag utál, és nem is tud veszíteni, megviseli a dolog. Hajlamos másokon kitölteni a haragját. Az embereket teljes szívéből gyűlöli, amikor csak lehet és ideje is engedi, szívesen keresztbe tesz nekik. Könnyű felismerni fehér szőréről, ami többnyire mindig kócos kissé. Amikor a szemedbe néz, úgy érzed, belelát a belsődbe. Kedvelt időtöltése kiismerni a másik gyengepontjait, félelmeit és ezeket az orra alá dörgölni. Szeret a csendes megfigyelő szerepébe bújni, amikor is csak figyeli mások ballépéseit - és természetesen jót mulat rajta.
Története: Csak kevesen tudják pontosan az eddigi történetemet. Olyan pontosan pedig senki más nem tudja elmesélni, mint én. Démon voltam mindig is, és erre vagyok talán a legbüszkébb. A Pokol egyik folyója, a Lethe mellett láttam meg a napvilágot. Hogy miként és miért? Azt nem tudom. Ott voltam. Nem volt kölyökkorom. Csak feküdtem a lángfolyam mellett, feleszmélve arra, hogy megtelik a tüdőm levegővel. Azóta se tudtam meg, mi is történt akkor. Nem beszéltem senkivel, nem volt velem egy lélek se, de tudtam, éreztem, mit kell tennem. Szerettem lidércnyomássá tenni az emberek éjszakáit. Újra és újra tönkretenni azokat a gyönyörű, reményteli képzelődéseket, amiket álmoknak hívnak. Egészen addig, amíg meg nem jelent a színen Klepoth. Vagyis, már előtte is volt ugyebár, csak akkor még nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Azonban amikor először láttam... Elfogott a harag. A hatalmas, mindent felemésztő indulat.
Épp egy csendes, éjjeli sétára indultam, és épp azon gondolkoztam, hogy a férfi, akivel az imént álmában bogarakat etettem, most épp mit csinál. Gondoltam, megnézem, mert sosem elég azt látni, amikor valaki az én álmaim miatt szenved. Klepoth ott volt. Darabokra szedte azt, amin én egy órán keresztül agyaltam, és valami széppé varázsolta. Kirázott a hideg. Mit képzel ez magáról? Tucatszor feltettem ezt a kérdést. Akkor még nem éreztem magam elég erősnek ahhoz, hogy odamenjek hozzá és megkérdezzem, mit csinál az én éjfekete rémálmaimmal. Azóta pedig nem láttam - szerencsére.
Nehéz volt megszokni a macskalétet. Főleg, hogy az emberek között kell járnom. Ráadásul a lábukkal egy vonalban. Gusztustalan. Amikor először sétáltam közöttük, feltettem magamnak a kérdést, hogy tulajdonképpen mi vett rá, hogy itt legyek. Aztán gyorsan megtaláltam a választ: Klepoth. Na, nem csak ő, de itt végre elégtételt vehetek. Persze továbbra sem szándékoztam lemondani az én gyönyörű rémálmaimról. A másik ok pedig Rofocale volt. Azzal pedig azt hiszem nem árulok el nagy titkot, hogy nem ez utóbbi volt az elsődleges indokom...

Családfa

Közeli rokonok: Morphus, apa; Astoreth, anya
Pár: Nincs, és nem valószínű, hogy lesz
Barátok: Egy ideje nincs egyse

User: Haeyra

Galéria