Réges-régen Lucifer Isten jobb oldalán foglalt helyet, mint a legragyogóbb és legodaadóbb angyal. Hogy megértsük történetét, vissza kell mennünk az időben. Kevéssel az után, hogy ezt a bolygót megalkották, fénytestünket nyíltan viselve, kibontott szárnyakkal jártunk a Földön. A világ minden táján szólnak a legendák azokról az időkről, amikor az angyalok a Földön jártak. Más történetek pedig, csillagokból érkezett, hatalmas, istenszerű fajokról beszélnek. Mi mások lehetnének, ha nem angyalok? Amikor elhangzott a hívójel, hogy önkénteseket keresnek a Földre, akik segítenék az anyag átalakulását, az angyalok örömmel felajánlották szolgálatukat. Angyali önvalónk egy arany fénysugárban küldte apró töredékeit, esszenciájának magvait a Földre. Ez a csillagmag kapcsolódott össze az anyaggal. Szükségünk volt olyan hajtóerőre, amely beágyaz minket a háromdimenziós létbe. Jól felkészültünk erre a folyamatra, legalábbis amennyire tudtunk, mivel ilyet korábban még nem tapasztaltunk. És itt jön képbe Lucifer.
Mivel ő volt a legfényesebb angyal, önként vállalta a legnehezebb feladatot. Ez a megosztottság legsűrűbb magjának átalakítása volt, azé a részé, amely az Egytől a leginkább el volt választva. Amikor azonban a háromdimenziós létben találtuk magunkat, olyan érzés volt, mintha egy ólomtőr mért volna hatalmas csapást a tarkónkra. Sok érzés áramlott át rajtunk: megrázkódtatás, árulás, elhagyatottság, mély bánat, düh és végül a bűntudat első megnyilvánulása. Aztán belemerültünk a teljes feledésbe. Elfeledtük Isteni eredetünket, a felsőbb célt, amiért ide jöttünk, és azt, hogy nem vagyunk elválasztva az Egytől. Így a megosztottság a börtönébe zárt minket. Minden pontosan úgy történt, ahogy számítottunk rá, de nem hittük, hogy ilyen szörnyű lesz. Korábbi állapotunk határtalanságában semmi sem készített fel bennünket az anyagba való leereszkedés nyűgére. Ez az amit, bukásként szokás emlegetni, pedig igazából nem buktunk el. Ez az Isteni Terv része volt. Abban a pillanatban, amikor teljesen alászálltunk az anyagba, Luciferre irányítottuk minden haragunkat és megvetésünket, hiszen ő volt az, aki szenvedéseinket okozta. Ez is az Isteni Terv része volt, mivel egyesített negatív érzelemhullámunk volt a hajtóerő, amely Lucifert a Föld legmélyére taszította. Ez volt a szolgálat, amelyre önként jelentkezett társaival, akiket most bukott angyalokként emlegetünk.

Ma már túl sok ember létezik, hogy megmutassuk igaz valónkat. Mi, vagyis az angyalok és démonok, macskák bőrében készülődünk a Nagy Harcra.
Rofocale, vagyis Lucifer, évekkel ezelőtt elszabadult, felszabadítva bukott társait. 
Angyalok és Démonok harca ez. Vannak köztünk jók, rosszak. Mármint... az angyalok között is vannak rosszak, és a démonok között is vannak jók.
A nevem Klepoth, az álmok és látomások démona vagyok. Ma már leginkább Strikerként ismernek. Ugye, milyen lealacsonyító név? Na, mindegy. Az a hír járja, hogy Lucifert látták. Itt. New Village-ben.
Még nem említettem, de most mondom. New Village egy menedékhely, macskává alakult angyalok és démonok számára. Isten megmondta : Itt nem lesznek jók vagy rosszak. Itt szabadság lesz.
Csakhogy a napokban megkaptuk a hírt Rofocale-el kapcsolatban. Szörnyű dolog. A rosszak, akiknek menedéket adtunk, ellenünk akarnak fordulni.
Ezt Surgattól tudom, aki a maga angyal, vagy macska módján is gyönyörű. Ő is jó démon, mint én. Képes minden zárat kinyitni. 
Itt az idő, hogy újra elővegyük letört szárnyainkat, és ráálljunk mind a négy mancsunkra.
Tornyosulnak a sötét felhők.

Reagírási szabályok

Egyéb érdekességek - Klepoth szájából

Angyalok, és neveik

Démonok, és neveik