ADATLAP

Alapok
Macska név: Striker
Angyal/Démon név: Klepoth, démon, az álmok és látomások démona
Nem: hím 
Oldal: jó

Egyéb:
Tulajdonságok: Klepoth nem változott sokat, attól hogy macskává lett. Megtanult szeretni, megtanult becsülni. Surgatnek köszönhetően.

Alapjáraton nyugodt és megfontolt, bármikor kész egy kis mókára. Hatalmas erő lakozik benne, mind fizikailag, mind szellemileg. Rettentően tud kötődni bárkihez, bár nem épp a legkönnyebb dolog a bizalmába kerülni. Amikor megbukott, sokat tanult. Imádja Surgatot, és talán nem csak barátilag vonzódik hozzá... Másik nagy barátja Nathaniel, akire mindig számíthat.
Vezéregyéniség, talán ő is sokat fog segíteni majd a Nagy Harcban. Egyik nagy vágya, visszatérni az Igazi Otthonába: a Mennybe.

Története: Az emberek azt hiszik, a Mennyország csak felhőkből áll. Pedig igazából egy monumentális város, a föld felett. Óriási, hatalmas épületekkel, csodás, fehér utcákkal behálózott város.
Az apró irodám ablakából bámultam kifelé. Csendben hallgattam a többi angyal moraját kint a folyosón. A következő pillanatban Surgat surrant be az ajtómon.
- Na, hogy van az angyal szárnya? - utalt a múltkori balesetemre. Vigyorogva odasasszézott mellém.
- Köszöni a beteg, már jól van! - nevetve fordultam felé, mire elmosolyodott.
- Hallottad, mit csinált Nathaniel? - kuncogva lehuppant a hatalmas bőrszékemre, és egy mindenttudó pillantással ajándékozott meg.
- Nem tudom, de biztos vagyok benne, hogy elmondod. - vigyorogtam le rá, mire gyengéden meglegyintette a térdemet.
- Véletlenül felgyújtott egy függönyt. - mondta önelégülten.
- Hű... ez aztán a hír - forgattam a szemem, mire már erősebben csapott a térdkalácsomra. Fújtatva beletúrtam a hajába, mire nevetve felugrott. Vigyorogva átöleltem, ő pedig visszaölelt. Együtt néztük tovább a várost.

**
Lucifer elmenetele óta sok minden történt, de ez... Az angyalok mindig éreztek, de a szerelmet eddig senki nem ismerte. Mostanáig.
Eddigi hosszú életem során nem láttam olyan szépet, mint Rose. pedig Rose csak egy szegény molnár lánya volt. De egyszerűen elbűvölt.
Imádtam, mikor rámosolygott valakire, de ugyanakkor elkapott a féltékenység keserű íze, amiért nem én kaptam azt a gyönyörű mosolyt. Imádtam, mikor az ötéves húgának énekelt, csodaszép hangon, vagy egy dalt dudorászva lesétált a folyóhoz, mosni. Emlékszem, mennyi gyűlöletet éreztem, mikor az a pasas megkérte a kezét. Így hát megöltem. Mármint, nem Roset, hanem a vőlegényét.
- Miért kellett ezt tenned, hmm? - sziszegett rám Surgat, a kezemet szorongatva. Tudtam, mi fog jönni. Már akkor tudtam, mikor először megláttam Roset.
Két angyal lépett felénk. Surgat halk, kérlelő szavakat suttogott nekik, de azok mintha süketek lettek volna. Kirántották a kezemet a kezéből. Surgat utánam kapott. Akkor jöttem rá, hogy elveszítettem, ami a legfontosabb volt számomra: Surgatot.
Amikor kitépték a szárnyaimat, először nem fájt. Csak utána éreztem úgy, hogy kitépték a lelkemet. De a szívem jobban fájt. Nem érdekelt, a hatalmas, vérző fordított V alakú seb a hátamon... Surgatra gondoltam.
**
Sosem gondoltam volna, hogy ez a démonná válás dolog... ennyire fáj...
Ropogtak a csontjaim, ahogyan a testem átváltozott. Levegő után kapkodtam. Pedig igazából ugyan olyan maradtam.
Órákkal később már megnyugodtam. Évek teltek el a bukásom óta, és ezek a fájdalmak már rendszeressé váltak.
És akkor kopogtak. Bár még homályos volt a látásom, kinyitottam az ajtót. És akkor... megváltozott az életem. Mert Surgat állt az ajtómban, csapzott hajjal, kimerülten.
- Lucifer elszabadult. - mondta, és elájult.
**
Surgat felépült. Azt mondta, muszájnak érezte, hogy lejöjjön, és szóljon.
És most itt vagyunk. Macskaként. Barátokként. Meg kell állítanunk Rofocale-t, mielőtt baj lesz. Mielőtt hatalmas baj lesz.

Családfa

Közeli rokonok: -
Pár: Még nincs
Barátok: Surgat, Nathaniel

User: Jackie

Galéria